2011. június 14., kedd

Fábián janka: Emma lánya

A trilógia harmadik, befejező része a hírhedt ötvenes években kezdődik. A kommunista diktatúra évei, majd az ötvenhatos forradalom után a Kóthay család tagjai ismét elszakadnak egymástól. Emma a lányával, Évával és az unokájával Amerikába emigrál, Tamásék azonban az otthonmaradás mellett döntenek.

A század második felének eseményeit a szélrózsa minden irányába szétszóródó Kóthay gyerekek és unokák mind különbözőképpen élik meg. A forradalmat követő megtorlás, 1968 Párizsa, a szögesdróton inneni világ szürke, nyomasztó hétköznapjai, a Kádár-korszak békés álarca mögött a szabadság fájó hiánya, a nyolcvanas évek színes, ám sekélyes időszaka, majd pedig a rendszerváltás éppen úgy főszereplői a könyvnek, mint az egyre népesebb, sokszínű család tagjai. A különböző szálakon futó cselekmény és a szereplők sorsa sokszor találkozik, néha egybefonódik, máskor újra külön utakon megy tovább, mindvégig a már megszokott izgalmakkal, váratlan és meghökkentő fordulatokkal. Végül, a rendszerváltás esztendejében egy boldog-szomorú esemény során újra összegyűlik az egész család a régi, Balaton-parti házban, és az is kiderül, hogy habár végleg lezárult egy korszak, azért lesznek, akik továbbviszik Emma örökségét.


Sokat gondolkoztam, hogy mit írjak a befejező részről. A történetben, szereplőkben és az írásmódban nem csalódtam, nagyon is élveztem, de! Ami nekem rontott az egészen az a korszak, amiben játszódik vagyis a kommunizmus. Nem tehetek róla, de soha sem érdekelt és mondhatni taszított is, a szürkesége és egyhangúsága, na persze a diktatúráról nem is szólva. Persze nekem is sokan meséltek róla rosszat és jót is, minthogy minden éremnek két oldala van. Az Emma szerelmének volt egy bája, hangulata amit a századfordulónak ( Boldog békeidőknek) köszönhetett, Emma fiainak izgalmai voltak, a borzalmassága mellett ( II. világháború), míg az Emma lánya sötét,komor lett. Ez persze nem az írónő hibája, hiszen ezen a korszakon tényleg nem lehet szépíteni  vagy bájos hangnemben megírni, de pontosan ezért nehezebb olvasni is.Sajnáltam szegény Kóthay családot a sok meghurcolásért és embertelen bánásmódért, főleg Évának lehetett nehéz, Tamásékban valahol csalódtam, de meg is lehetett őket is érteni, hogy féltek tartani a kapcsolatot, könnyű lenne azt szajkózni, hogy persze én nem foglalkoztam volna ezzel és első a család, de abban a helyzetben előfordulhat, hogy másképpen vélekednénk mégis. Az Amerikába való emigráció érdekes volt, bepillanthattunk az ottani életviszonyokba és bár sok kritikát olvastam azzal kapcsolatban, hogy a Kóthayék rokonságban álltak (még ha távoli is) Kennedyékkel, mennyire meseszerű is. Nekem tetszett ez az ötlet! :) Mindig is szimpatikus volt Jackie Kennedy, így főleg örültem, hogy kicsit, hacsak pármondat erejéig is, de belecsempészte az írónő. Az amerikai életbe, már tényleg visszatértek az idilli hangulatok és persze mindenki Coca-Colát ivott. :P Laura halála volt még egy megrázópont a történetben, de nem árulom el mi is történt. A trilógia befejezése megható és méltó lezárása lett a történetnek. Sajnálom, hogy vége, de nem szomorkodom, mert ősszel jön a következő regénye Fábián Jankának, amit előre is várok, bár hogyan fogok hozzájutni az rejtély még, ha sikerül Izlandra kijutnom dolgozni. Persze ez még a jövő zenéje. :P

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése