2011. június 12., vasárnap

Szabó Magda: Régimódi történet

Szabó Magda évekig tartó munkával készült arra, hogy megírja édesanyja, Jablonczay Lenke élettörténetét.
Egy veszendő korszak veszendő embereire világítanak a személyes indulattól is átizzó dokumentumok. Rekviem és mementó egyszersmind Szabó Magda családregénye. Rekviem a porladó ősökért (legfőképpen az édesanyáért), s mementó a kiegyezéses, millenneumi lázban égő, majd háborúba forduló Ferenc József-i időkre.

Szabó Magda regénye - érthetően - a női sorsok titkait fürkészi-faggatja a legnagyobb figyelemmel, de mellettük találó és olykor megrendítő portrék egész sorát vázolja fel; egyikük így, másikuk amúgy nyomorodik bele a létbe.


Az első találkozásom Szabó Magdával az Abigél volt. Anyukám nyomkodta mindig a kezembe, hogy olvassam el, persze akkor semmi kedvem sem volt hozzá. Aztán beteg lettem és sokáig itthon kellett maradnom, így elővettem és elolvastam. Természetesen élveztem, aztán hosszú éveknek kellett eltelnie, hogy újra tőle olvassak. :) Idén nekifutottam még egyszer az emelt szintű magyar érettséginek, amiben a Régimódi történet volt az egyik tétel. Ezen felbuzdulva megvettem a könyvet és elolvastam. Az elején sokszor letettem volna inkább, hiszen annyi szereplő fordult meg, hogy néha lehetetlen volt követni, majd a 100-ik oldal körül elkezdett tetszeni. Elérkeztem oda, ahol a Jablonczay fiú udvarol Gacsáry Emmának, ez volt az a pont, ahol már nem tudtam szabadulni a regénytől. Kedvenc szereplőm Jablonczay Lenke lett, akinek az ábrázolásán érezhető volt, az írónő szeretete,rajongása édesanyja után. Nem irigyeltem azt a szegény lányt, hogy ilyen nehéz élete volt és még a házasságaiban sem volt soha igazán boldog. Rickl Máriát nem tudtam igazán kedvelni, de az biztos, hogy tiszteletreméltó asszony lehetett, ha néha önző és makacs is volt. Bátran ajánlom mindenkinek a regényt, bár arra számítson, hogy nem mindig könnyű olvasmány, sokszor erősen kell figyelni, ha érteni akarjuk a történéseket.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése