2011. június 11., szombat

Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben







Ugron Zsolna első regénye valóságos utazás báltermeken és mosókonyhákon, palotákon és romokon, szövevényes rokoni kapcsolatokon és egy sodró szerelmen át a pesti nyüzsgésből a Kárpátok lábához – majdnem az Üveghegyen túlra.
Anna irigylésre méltó életet él Budapesten: tökéletes férfi, érdekes tévés munka, sok utazás, nagy társasági élet, ragaszkodó barátok. Ám egy nap különc bécsi nagynénje és egy megrázó találkozás rádöbbenti, hogy szép üvegburája alatt már alig kap levegőt. Útkeresése közben rátalál örökségére – és egy kis erdélyi faluban a mindent felülíró szerelemmel együtt önmagára is. Pillanatképek az erdélyi arisztokrácia elsüllyedt világából, és kései utódaik nem mindennapi hétköznapjaiból.
Mostanában teljesen rákattantam a kortárs magyar írókra. Ez volt az első könyv amivel indítottam. Az keltette fel az érdeklődésemet, hogy a mai arisztokrácia tagjairól szól és ez a téma nagyon érdekel.Eleinte félve indultam neki, hiszen eléggé vegyes kritikákat olvastam róla, plusz nekem valahogy az Ulpius-ház könyveivel eddig nem sikerült jobban összemelegednem, pedig nem egyet próbáltam.A történet maga elég egyszerű, inkább az anekdoták voltak azok, amik nagyon megfogtak. Utazás közben a vonaton nem egyszer tudtam volna jó nagyokat nevetni. A legjobban természetesen a borz, Baba néni és Sophie kontesz története tetszett. Ami zavart azaz írásmódja, de igazából idővel megszoktam és már teljesen rendben volt. 

10/8

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése